Hazafelé
kategóra: Terepen
Már útban vagyok hazafelé. Még beugrottam a kiejthetetlen, Kvitskriuprestein (The White Priests) nevű, természeti látványossághoz. Nem volt valami jó idő. De ez is megért pár képet.
Rondane
kategóra: Terepen
Rendre megérkeztem Rondane-ba. Az itt töltött két hétről el lehet mondani, hogy inkább szerencsés volt. Szerencsésnek mondhatjuk, mert egy kedves hölgy megszánt, és kölcsön adta a házát egy hétre. Így a legrosszabb időjárást, egy kényelmes faházból nézhettem végig. ( A képen egy fél-napnyi napsütés látszik.)
Szernecsésnek mondhatjuk még, a két, teljes felhőtlen napsütéses fotózással töltött nap miatt. DE! Szerencsétlennek mondhatom magam az őszi színek miatt. Egy helyitől, mint később megtudtam egy gomba fertőzés miatt, az összes nyárfa korán besárgult meg bebarnult. Semmi igazi őszi szín, mint amire számítottam.
Erre még rátett, hogy egyész nyáron esett az eső és azt a kevés színt is elmosta ami volt. Így, fotó nemsok készült. De az az igazság, hogy MEGÉRTE. Mindekép megérte. A norvég hegyeknek, és a norvég tájnak hihetetlen lelkülete van. Ilyet még sosem éreztem. Leírhatatlan az a tisztaság, és vadság. A szél, a hegyek, kövek, fények, hangok, színek… Spirit of the North - Az Észak Szelleme. Mélyen megérintő.
És még északabbra is lehet menni:)
Hegyre föl, hegyről le
kategóra: Terepen
Négy éjszakát töltöttem fenn a hegyen. Szemben a Mont Blanc-al. Néha éhezés volt. Kevés volt az ennivaló. Néha nehéz volt. A táskák nehezek. Meg hideg is. Egyik este arra ébredtem hogy ellepett a hó. De a szépség mindenkép megérte. Továbbiakban stoppolás fel Norvégiába. úgyhogy nemtudom mikor jutok nethez.
Az utolsó éjszaka előtt:
Az utolsó éjszaka után:
Európai kör
kategóra: További bejegyzések
Több hónap kihagyás után, újra írok. Míg dolgoztam, nem volt semmi érdemleges, amit írhattam volna. Utána, egy három hetes semmittevés nyugalmát élvezhettem. Most pedig, újra pakolok a hátizsákomba. A következő utam körbe visz Európában. Stoppal. Sátorral. Van pár hely, ahol van pár kép, amit meg szeretnék fotózni. Francia-Alpok, Írország, Norvégia… Vagy valami ilyesmi. Mi van még? Mivel pénzem nem volt, a legújabb digitális csodára, ezért vettem egy Mamiya RB67-et. Fő a minőség, és a részletgazdagság! Vagy… Majd kiderül:)
Socotrai képek a galériában
kategóra: Gondolatok
A legjobbak, kiválogatva és feltöltve.
Legjobb reklámok
kategóra: További bejegyzések
Már vagy egy éve nem néztem tv-t. De ezek azért a szemem elé kerültek. A legjobb három.
Egyebek
A napelemes töltő csodálatosan működött. Gyakorlatilag a fejlámpa elemeit, a gépem akksiját, bármi kissebb dolgot feltöltött pár óra alatt. Bár, nem csoda amilyen napfény volt. Egyedül a Macbookkal nem bírkózott meg. Majd egyszer beruházok egy nagyobb teljesítményűre, mert tényleg megéri.
A Nikontól kapott D300 is jól bírta a megpróbáltatásokat. A meleget tűrte, és akkor sem lett semi baja, mikor az egyik éjszaka csurom víz lett a lecsapódott párától. Sajnálatos módon utána egy játékszernek érezem a D80-am.
Minden felszerelés jól működött, én voltam az egyetlen gyenge láncszem. Az első héten a bakancs szétszedte a lábam (pedig már voltam többször túrázni benne). Aztán elkaptam egy jó kis baktériumot, amitől négy hétig nem gyógyult be normálisan semmilyen sebem. Ebből csak mostanra sikerült kikúrálnom magam. Sebaj. Már kitaláltam hová lesz a következő utazás:)
Utolsó írás
Mindig rájövök, hogy nehéz írni különböző kultúrákról. Az ember, igazából csak a saját benyomásait, gondolatait tudja leírni. Az pedig nem fedi a valóságot. Ahány ember, annyi valóság.
Amíg az ember nem járt egy helyen, addig az elképzelései csak képekre, és más emberektől hallott információkra alapozódhat. És ez a kép ismételten nem fedheti a teljes igazságot.
Ezért mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy fedezze fel a Világot ha teheti. De nyitott lélekkel utazzon. Ne ítélkezzen. És akkor minden utazással közelebb kerülhet az igazságohoz.
Én magma is próbáltam ezt a példát követni. Megéltem, hogy nem lehet egy kultúrára olyat mondani, hogy jó vagy rossz. Minden kultúrában megtalálható mindkét aspektus. Ezt tartottam szem elött, mikor láttam, hogy milyen boldogan tudnak azok az emberek élni akiknek alig van valami anyagi tulajdona.
Mikor láttam, hogy a legfőbb értékeik a család és a hazájuk.
Mikor láttam, hogy minden felelősséget Allahra kennek, és nem törődnek a világgal.
Mikor láttam, hogy szemétben áll minden város.
Sorolhatnám még a negatív és pozitív dolgokat. De persze ezek is csak nézőponttól függenek. De egy biztos. Az embernek változtatni kell az életmódján. Mindenhol. (Ha túl akarjuk élni a következő 200 évet.)
Socotra, Firmhin
kategóra: Terepen
A sárkányvérfa. Socotra jelképe. Még a jemeni 20 riálos pénzérmén is rajta van. Firmhinben szinte összefüggő erdőt alkotnak. De ilyen száraz vidéken minden a túlélésről szól. Mindig csak a hegyoldalakon, magasabb platókon élnek. Itt a lecsapódó párából össze tudják gyűjteni a legkisebb nedvességet is. Különleges formája is ezt a célt szolgálja. Az esernyő forma megvédi a gyökereket a déli napsütéstől, az ágak hálózata pedig levezeti a lecsapódott párát a gyökérzethez.
Lassan nőnek. A erdőben a legfiatalabb is már legalább 100 éves. Ennél fiatalabbak már csak a faneveldében vannak. Már nem nőnek a szabadban. A klíma megváltozott, nem tudnak már elég nedvességet kinyerni. Amelyiknek meg mégis sikerül, azt a kecskék rágják tövig. Jelenleg is próbálkoznak az újraültetésükkel, de a lassú növekedés miatt az eredményre is hosszú időt kell várni. A sárkányvérfáknak a Kanári-szigeteken él még egy alfaja. Ott már csak 400 darab maradt összesen.
Reméljük, Socotra nem jut ugyanerre a sorsra.
Socotra, Zahek
kategóra: Terepen
Körülbelül 40 négyzetkilométernyi fehér homoksivatag. Néhány szikkadt bokorral megtűzdelve. Északról a Momi-fennsík függőleges sziklameredélye, délről pedig a Csendes-óceán határolja.
Végre egyedül. Se helyiek, se turisták. Senki.
Ha hosszabb időre utazik az ember egyedül, nem csak a képekért megy.
Negyven fok van. Csak napnyugtakor és napkeltekor érdemes fotózni. Van egy köztes időszak, amikor az ember nem tud mást tenni, mint csak feküdni az árnyékban. Olyankor a legnehezebb. Mert amikor nincs mit csinálni, elárasztanak a gondolatok. És ilyenkor van igazán egyedül az ember. Ilyenkor kell elszámolnia saját magával. Mi volt, van, lesz? És mi, miért, hogyan? Pörögnek a gondolatok. Nehéz leállítani őket.
Aztán napnyugtakor előjönnek a színek, a formák. Elnyugszik minden. Furcsamód ilyenkor a gondolatok is elcsendesednek. Nyugalom van mindenhol.
