Skip navigation

Socotra, Zahek

Körülbelül 40 négyzetkilométernyi fehér homoksivatag. Néhány szikkadt bokorral megtűzdelve. Északról a Momi-fennsík függőleges sziklameredélye, délről pedig a Csendes-óceán határolja.

_dsc9186

Végre egyedül. Se helyiek, se turisták. Senki.

Ha hosszabb időre utazik az ember egyedül, nem csak a képekért megy.

Negyven fok van. Csak napnyugtakor és napkeltekor érdemes fotózni. Van egy köztes időszak, amikor az ember nem tud mást tenni, mint csak feküdni az árnyékban. Olyankor a legnehezebb. Mert amikor nincs mit csinálni, elárasztanak a gondolatok. És ilyenkor van igazán egyedül az ember. Ilyenkor kell elszámolnia saját magával. Mi volt, van, lesz? És mi, miért, hogyan? Pörögnek a gondolatok. Nehéz leállítani őket.

_dsc9240

Aztán napnyugtakor előjönnek a színek, a formák. Elnyugszik minden. Furcsamód ilyenkor a gondolatok is elcsendesednek. Nyugalom van mindenhol.

Socotra, Momi-fennsík

_dsc9015

Sziklás dombos fennsík. Szikkadt föld és puszta. Kő mindenhol. Csak a legszívósabb növények és állatok élnek itt meg. Palackfák és néhány tüskés bokor. Keselyűk és kecskék.

_dsc8579

A folytonos szél tépi a sátram. Közben kint sehol egy felhő, a nap meg teljes erejével süt. Árnyék sehol. Marad a sátramban lévő 30 fok.

A hangyák külön bejáratot találtak, így egyre többen alszunk a sátorban.

_dsc8743

Szomszédaim a keselyűk és az a néhány socotrai ember, akik a semmi közepén is megtalálnak. És néha számomra már terhes kíváncsisággal kérdezgetik, (főleg mikor már jönnének a keselyűk is) hogy vác jor ném, meg ver ár jú from. Aztán az én három szavas arab tudásommal, meg az ő két mondatos angol tudásukkal általában ennyiben is marad a beszélgetés (a keselyűk meg már elmentek). Hosszú hét volt.

Socotra, Qalansia

Megfogadtam, hogy egyik helyre se fogom azt írni, „legszebb”. Mindegyik helynek meg van a saját hangulata, egyénisége. És egytől egyig hihetetlenül szépek._dsc8235

Qalansiában voltam egy hetet. Hófehér homokdűnék, amik egy kékeszöld lagúnát vesznek körül. Képeslapok nem vehetik fel a versenyt azzal a látvánnyal, amit ez a hely a valóságban nyújt. Ráadásul telihold volt a héten. Fehér, hullámzó homokdűnék a telihold alatt. Azt hiszem, ezt hívják csodának. Ehhez képest a síró szent szobrok, cirkuszi látványosságnak számítanak.

_dsc8265

Socotra, Homhil

Egyik legszebb hely lehet a szigeten. Két hegygerinccel körbevett apró fennsík. Tele endemikus növényekkel, oázisokkal. De emiatt a leglátogatottabb hely is.

_dsc7573

A kempingben, egymást váltják a túristák. A helyiek itt is szívélyesek, és közvetlenek mindnekivel. Viszont a turizmussal megnőtt azoknak a  száma is, akik a legapróbb információért is pénzt kérnek. De hát, ez a turizmus hozománya.

_dsc7680

Régen az itt élők kizárólag datolyapálma termesztésből, halászatból és kecsketenyésztésből éltek. Néhány kereskedőt kivéve. De most sok minden változóban van. És az emberekkel együtt, a sziget is változik.

Socotra, első hét

kep1

A héten most tudok először írni. Internet a fővárosban egy helyen van. Az is este hattól, mert csak akkor kapcsolják be az áramot. Bár, a főváros nehezen mondható városnak.

kep21

Igazából nem tudom mit írjak. Itt vagyok a szigeten már egy hete. Kevés részét láttam még. De azt már látom, hogy ez egy olyan hely, amit mindenkinek látnia kell még ebben az életében.

Read More »

Nappalok, éjszkák

Még  mindig Sana’aban vagyok. Néha megyek egy-egy kört a városban, de igazából egyre csak arra várok, hogy Socotrán legyek már. Nagyon sok az ember. A legszegényebb koldustól a leggazdagabb arabig itt tobzódik mindenki a városban. Az utcákon arany, és ékszer bolt a kéregető kisgyerekek mellet. Az utcákon, hummer halad a szétesőben lévő mopedek mellett.

A kultúrsokkon már túl vagyok, de akkor sem tudom itt jól érezni magam.

_dsc6698

Közel vagyok socotrához, de mégis távol.

Nagy nehézségek árán, sikerült a vízumot meghosszabítani. Két hónapra és kilenc napra lett volna szükségem. Ezt csak három hónapos víummal lehetett volna megoldani. Mikor az idegen forgalmi hivatalba meglátták hogy túrista vagyok, egyből rá akarták nyomni, az „Azonnal rakják ki Jemenből” pecsétet. Mert ugye, aki túrista és három hónapra akar vízumot, az már gyanús. Ha meg fotózni jön valaki, annak főleg nem adnak. Szerencsére, hősiesen kikapták az ügyész kezéből az útlevelem. Valahogy egy pecsétet azért még sikerült rányomni, ami a vízumot három hónapra hitelesíti. De emiatt tehetnek fel kérdéseket, hazafele a repülőtéren. Reméljük, hogy nem sok krédést akarnak feltenni. Nem akarom lekésni a gépem.

A repjegyem már a kezemben van. Kedden tudok csak repülni. Már vár a sziget.

_dsc6702

Jemen, Sana’a 2. nap

Most így nappal nem olyan félelmetes a hely. Noman jön értem, ő rendezte nekem a vízumot. Megbeszéljük, hogy mi legyen amikor a szigeten leszek. Aztán elmegyünk pénzt váltani, és ebédelni. Nehezen tudom leírni ami itt van. Az agyam egyszerűen nem képes feldolgozni azt a rengeteg információt ami körülvesz. Rengeteg ember, rengeteg autó. Szagok. Fűszerek, ételek, emberek szaga keveredik a benzinévvel. Hangok. Mindenhol emberek kiabálnak, autók dudálnak. Közlekedési szabályok nincsenek. A látvány. Az óváros. Mindenhol több emelet magas cizellált ablakokkal, ajtókkal díszített, tégla és kő házak nyúlnak az égbe. Emberek. Emberek mindenhol. Gyerekek,  öregek, férfiak és csadorba öltözött nők kínálják a portékájukat, vagy rohannak Allah tudja hova. Én szabályosan rosszul vagyok tőle. Vágyakozva nézek a város fölött magasodó, magányos, kopár hegyekre.

_dsc6650

Hétfőn tudok menni csak Socotrára.

Az ebéd különleges volt. Ott ettünk ahol a helyiek. Csirke, rizzsel. Mindezt a földön, törökülésben. Kizárólag kézzel. Egy socotrai volt olyan kedves és megmutatta a teknikáját is. Most imádkozom, hogy ne kapjak el semmit. Itt úgy is nappjában többször szoktak imádkozni.

Jemen, Sana’a 1. nap.

Megérkeztem Sana’aba. Miután leellenőrizték a vízumomat elindultam kifelé az apró repülőtérnek nehezen mondható építmény ajtaján. Ott vártak rám, egy nevemet hirdető papírral. Alig van ember a környéken. Hajnali kettő körül jár. Elindultunk egy autóval a városba. Itt már kezdtem eléggé egyedül érezni magam. A szívem is elkezdett pumpálni rendesen. Talán nappal nem ennyire sokkoló a látvány, de így este elég félelmetes volt egy olyan helyen autózni, amilyet csak háborús filmekben lát az ember. Vájogból épült befejezetlen házak. Az ablakok mindenhol vakon merednek a semmibe. Utcákon szemetet görget a szél. Emberek ülnek az üresen tátongó de kivilágított boltok elött. Pár kilométerenként pedig fegyveres katonák ellenőrzik az utat. A 20 perc alatt többször megállt bennem az ütő, hogy milyen ideális rablógyilkosságos helyen vagyunk.

_dsc6646

Épségben megérkeztünk, az óvárosban lévő hotelemhez. Elég különleges hangulata van a helynek. De még nagyon szokatlan számomra.

Hajnali négy óra. Nem tudok aludni. Müezzinek hangja száll a sötétben.

If Anthem

A National Geographic új kampánya:

If you are you breathe. If you breathe you talk. If you talk you ask. If you ask you think. If you think you search. If you search you experience. If you experience you learn. If you learn you grow. If you grow you wish. If you wish you find. And if you find you doubt. If you doubt you question. If you question you understand and if you understand you know. If you know you want to know more. If you want to know more you are alive.

Pakolás

Végre. Megvan a vízum. Szerdán indulok Socotrára. Nagyjából már minden össze volt készítve, de most kezdődik az érdekes rész.

Ki kell sakkoznom, hogy mi, hogyan fér be. És meg kell oldanom, hogy beleférjek a súlyhatárba a repülőn. Viszek egy fotós táskát és egy túra hátizsákot. Ezekbe kell mindennek beleférnie.

Repülőn a fotós táska a vállamon, a nagy táska a gép hasában, majd miután leszálltam a fotós táska belekerül a túra hátizsákba.

Így, a fotós táskám egy 300-as Stealth Reporter, ami pont belefér a 65literes túrazsákom száján.

_dsc6621b

Ami a fotós táskában lesz: Nikon FM2 és egy hozzá tartozó 50/1.8 és 24/2 manuális objektívek. Egy Nikon 70-200/2.8, 105vr makró és egy 12-24/4-es objektív. Digitális gépváz pedig egy Nikon D80 és a Nikon kft-nek köszönhetően egy D300 lesz.

Ezen kívül még sok kisebb kütyü és szűrő. Távkioldók, polár, szürke és átmenetes szürke szűrők.

7

A túrazsákban lesz a laptop, napelemes töltő univerzális adapterrel, – így napenergiával is tudok majd mindent tölteni – hálózsák, derékalj, sátor. Socotrán gyakorlatilag csak öko-kempingek vannak, így a saját felszerelésem mindenkép viszem. Pár váltás ruha, legszükségesebb gyógyszerek. Víztisztító. (Az mondták kapok palackozott vizet, de kitudja, hogy alakulnak a túrák.)

Azt hiszem, nagy vonalakban leírtam mindent. Akinek még van kérdése, az írja meg ide nyugodtan és válaszolok rá.

Következő alkalommal remélem már képekkel is szolgálhatok a szigetről.